Miért nem elég egyetlen cél?
Sokan vannak, akik csak életük 1-2 területén rendelkeznek célokkal, mondván, nem szeretnék elaprózni a figyelmüket, szeretnének erre koncentrálni, stb . Igazából még érthető is, hiszen valószínű, hogy amit szeretnénk, az nagyon fontos. De tényleg elég csak 1-2 terület?
Nem akarok senkit elkeseríteni, de ez nagyon veszélyes szerintem. Ugye láttatok már olyan embert, akinek úgymond kihúzták a lába alól a talajt? Mert én sok ilyet láttam.
Volt, akinek a házassága ment tönkre, volt, aki a munkáját veszítette el, volt, aki nagyon beteg lett, s volt, aki teljesen elveszítette önmagát, s nem talált vissza magához. A probléma látszólag mindenkinek más volt, pedig valójában van egy nagyon fontos közös nevező: ez pedig az, hogy aki csak 1-2 területen rendelkezik céllal, s fogalmaz meg magának érdemességet, annak bizony könnyű kihúzni a lába alól a talajt.
Képzeljünk el egy embert, aki mindent megtesz azért, hogy szakmájában nevet szerezzen magának: tanul, dolgozik, éjt nappallá téve azon töri a fejét, hogy mit tehet meg még. Mindent ennek rendel alá: az egészségét, az életét, nincs szabadság, nincs felhőtlen családi idill, csak a munka, a munka, a munka.
S most képzeljük el ugyanezt az embert, hogy elveszíti a munkáját valamilyen oknál fogva. Mi történik? Nem nehéz kitalálni: teljesen maga alá zuhan, s csak akkor tud ebből gyorsan kilábalni, ha van, aki kihúzza a gödörből, vagy egyáltalán: van, aki észreveszi, hogy mennyire elveszítette élete értelmét…
De mondhatnám ezt milliónyi hölgy társamról is, aki mindent egy lapra téve csak a családi élet terén, vagy házassága terén tűzött ki célokat, s kétségbeesetten vagy benne marad egy bántalmazó, rossz kapcsolatban, vagy alárendeli magát egy másik embernek, csak nehogy egyedül maradjon, mert el sem tudja képzelni, hogy egyedül is KÉPES. Hogy mire is? Szinte mindegy. Bármire. A hangsúly azon van, hogy KÉPES VAGYOK. De ha nem gyakorlom, ha nem próbálom, akkor nyilván, sosem fogom képesnek érezni magam. Ha nincs mankó, amire támaszkodhatok, akkor bizony nem fogok tudni lábra állni, vagy ha igen, akkor is nehezen.
MIT TEGYÜNK?
Hát, minimum annyit, hogy legyenek céljaink, s ne csak egyetlen területén az életnek! Hanem lehetőleg minden területen az alábbiak közül:
- Testi-lelki egészség
- Fejlődés, tanulás, önismeret
- Munka és szakmai kihívások
- Család és szoros baráti, rokoni kapcsolatok
- Szórakozás, kaland (nem a félrelépésre gondolok, hanem az élményszerző kalandra, utazásra, stb.)
- Kapcsolatok, mások támogatása
Minden területen legyen legalább egy célod. Hogy miért? Mert olyanok, mint a háló: ha bármi történik az egyik területen, ha elveszted a szemed elől a célt, ha megborul bármelyik terület, a többi olyan, mint valami védőháló, mint egy mankó, amely átsegít a nehézségeken, míg nem tudod azt a területét az életednek ismét rendezni.
Ugye, milyen egyszerűnek tűnik? Hát az is. Egyszerű. Néha valóban nem könnyű. De érdemes. S ez a lényeg, nem?
Megosztás
