Az áldozattudat

Miért vagyok áldozat? 

Noha a csapda ugyanaz, a tartalom természetesen nem mindig. Egyetlen közös pont akad: mi vagyunk az áldozatok. Általában más áldozatai persze, ami más lehet ember (miatta történt), lehet esemény (pl. most nagyon jó erre a jelenlegi válság) és lehet csak általánosság is (ilyen az élet, vagy nekem ez jutott, stb.) . De ide tartoznak a vélt, vagy valós sérelmek, sőt, kegyetlenül hangzik, de önigazolhatok is általa: én megmondtam típusú gondolkodásra kell itt asszociálni (azaz: bebizonyítom magamnak és másnak, hogy nekem volt igazam).

A lényeget tekintve nem számít, hogy minek vagyunk az áldozatai gondolatban, az sem, hogy kit vádolunk a helyzet kialakulásáért. Ugyanis bárkit is okolunk, az már maga elég ahhoz, hogy áldozati tudatot építve kiadjuk az irányítást a saját kezünkből.

Az áldozati lét ott kezdődik, ahol az ÉN DÖNTÖK véget ér. Ahol az ember a saját élete feletti teljes hatókört kiadja a kezéből, s azt mondja, hogy NEM TŐLEM FÜGG. Pedig az igazság az, hogy nem vádolhatunk mást a saját helyzetünkért: mi döntöttünk úgy, hogy ezt a helyzetet újra és újra megteremtjük saját magunknak. S hogy mivel? Nagyon egyszerű: azzal, hogy nem változunk. Nem akarunk változni. Jól vagyunk úgy, ahogy vagyunk, nem vagyunk hajlandóak valamire ránézni saját magunkkal kapcsolatosan, mert egész egyszerűen vagy nem akarunk, vagy nem bírnánk elviselni, amit ott találnánk. Pedig igazából tudjuk, csak épp elhessegetjük magunktól az összes, erre mutató gondolatot.

Mielőtt a megoldásban gondolkodnánk, nem árt önmagunknak igazán őszintén (felvállalva azt is, hogy nem ilyen vagyok, vagy hogy nem szeretnék ilyen lenni, s szégyellem, vagy nem tetszik) szóval igazán őszintén válaszolni néhány alapvető kérdésre:

• Miért gondolom, hogy a helyzetem nem tőlem függ? Kit / kiket okolok ezért a helyzetért?
• Hol volt ebben az én felelősségem? Hol nem vállaltam fel a felelősséget?
• Mi lett volna az én döntésem, amit nem hoztam meg?
• Hol volt könnyebb hagyni, hogy más döntsön helyettem? Hol hagytam, hogy kivegyék a kezemből a döntést? Másképp döntöttem volna, ha nem hagyom magam mások által befolyásolni?
• Miért hagytam, hogy befolyásoljanak? Mi volt benne nekem az előny, mit akartam ezáltal elérni? Miért akartam másoknak megfelelni? Mit nyertem ezáltal titokban, amit nem tudok, vagy nem akarok beismerni / elismerni?
• Amikortól észrevettem, hogy nem én irányítok, miért nem vettem a kezembe a dolgokat? Mit nyertem ezáltal?
• Miért érzem azt, hogy ebből a helyzetből nem lehet kilépni? Miért védem ezt a helyzetet? Mi benne az előnyöm?
• Miért fúrok meg minden olyan kezdeményezést magamnál és másoknál, ami változtatna ezen?
• Kik „támogatnak” ennek a helyzetnek a fenntartásában? Kik azok a „barátok”, akik szintén áldozatok, s szintén másokat bírálnak saját helyzetük miatt? Biztos, hogy ők barátok?

A probléma ott kezdődik, amikor a fenti kérdésekkel kapcsolatosan mindent IS meg tudsz magyarázni (de hát….) . Valamint ott, hogy tiltakozol azok ellen a rutinokat feltáró kérdések ellen, amik rámutatnak arra az egyszerű tényre: bizony, barátom, ha már felnőtt vagy, ha már  önálló életet élsz, akkor MINDAZ, AMIBEN VAGY, AZT TE CSINÁLOD. Szóval kár jobbra-balra nézelődni: a helyzeted okozója te vagy, a felelőse te vagy, egyetlen kérdés maradt hátra: vajon hajlandó vagy-e ránézni?

Ha nem, akkor további jó áldozati létet kívánok, s elárulom: semmi nem fog változni az életedben, ha azt várod, hogy majd más megoldja. Akkor csak egy pici kis intelem, vagy nevezzük tanulásnak? Büszke ott vagyok, ahol nem vagyok kompetens. Ahol kompetens vagy, na azok a területek azok, ahol el mered ismerni, hogy nem vagy tökéletes. Ahol tudsz tanulni, így ott nincs szükséged holmi félreértelmezett álarcra, amit te büszkeségnek nevezel. Amíg ui. azt nem teszed le, valójában minden vagy, csak fejlődőképes nem.

Ha viszont hajlandó vagy ránézni, akkor tedd félre azt a minden tanulást és fejlődést, valódi segítséget megakadályozó, félreértelmezett büszkeséged, nézz rá arra, hol szúrtad el. Mindegy, hány éves vagy, mindegy, mekkora a gáz. Te tudod rendbehozni. De ezzel az egy mondattal kezdődik: ÉN CSINÁLTAM.

Jó gondolkodást a témában, folyt. köv.