Negatív érzelmek kiiktatása

Hová vezet a felelőtlen magatartás? Az irányítás hiányához. Vagyis a felelőtlenségünk mértékében veszítjük el az irányítást önmagunk felett. Így pedig áldozatnak tekintjük magunkat.
Az irányítás és a szabadság hiánya vezet a negatív érzelmekhez.
Thomas Suck (pszichiáter): „Elmebetegség nem létezik. Pusztán csak a felelőtlenség különböző fokozatai léteznek.”
A felelősség skála tetején helyezkednek el azok az emberek, akik teljes felelősséget vállalnak, és akik magukhoz vonzzák a hatalmat és a lehetőségeket. A skála alján nincs hatalom, csak tehetetlenség. Minden döntésünkkel, amellyel felelősséget vállalunk, felfelé mozgunk ezen a skálán. Minden döntésünkkel, amely kifogások eredménye, lefelé mozgunk.
Két lényeges dolog van, ami életben tartja a negatív érzelmeket:

1. önigazolás, ami egyszerűen azt jelenti, hogy elmondjuk magunknak, vagy akárkinek, aki meghallgat, hogy miért is érzünk jogosan úgy, ahogyan érzünk.
2. azonosulás, ami azt jelenti, hogy a dolgokat magunkra vonatkoztatjuk.

Egyetlen módon szabadulhatunk meg a negatív érzelmektől, ha NEM ítélkezünk. Tehát maradjunk semlegesek. Ez visszafogja a negatív érzelmeket.
A negatív érzelmek döntő többsége, mintegy 99%-a vádaskodás. Hagyjuk hát abba.
A negatív érzelmek belülről jönnek. Semmi köze sincsen a külső körülményekhez, vagyis nem azok okozzák, hanem az arra adott reakcióink. Az egyes helyzetekre való reagálásunk kelti életre.
Tehát mindig szabadon választhatjuk meg érzelmi életünk minőségét.
Hogyan hagyhatjuk abba a vádaskodást?
Alkalmazzuk a helyettesítés törvényét! E szerint a tudat egyszerre csak egy gondolatot tart. És a tudatunkat elfoglaló gondolat határozza meg az érzelmi reakcióinkat, a tudatalattink reakcióját.

1. A vádaskodás helyébe tegyük be ezt: „Én vagyok a felelős!” Felelősség kontra vád. A vád a múltba tekint, a felelősség a jövőbe.
2. Mi választunk, hogy mit kérdezünk egy szituációban: „Ki tette?” vagy „Mi az, amit tehetünk?” Egyszerűen NEM haladhatunk előre, nem léphetünk tovább arról a pontról, amelyen jelenleg állunk. Csak akkor és annyira, amennyire negatív érzelmeinket elhagyjuk.
3. Ha elkövetünk valamit, és ha ekkor vádolnánk önmagunkat, mondjuk magunknak helyette ezt: „Bármit mondok, vagy teszek, én akkor is értékes és érdemes ember vagyok.”
4. A csecsemőknek nincsenek negatív érzelmeik. Viszont megtanuljuk ezeket gyermekkorunkban. Majd ezeket felhasználva létesítünk kapcsolatokat. Vagyis beszélünk a negatív érzelmeinkről.
5. Koncentráció törvénye: amire gondolunk, az megnő. „Akinek van, annak adassék több. Akinek nincs, attól vétessék el az, amije van.”
6. Az emberek szeretik a szenvedéseiket. Ragaszkodnak hozzájuk. Ha valaki folyton ezzel keres meg minket, akkor hagyjuk, hadd beszélje ki magát, majd mondjuk ezt: „Igen, értem, amit mondasz, és nagyon megértem, azonban Te felelsz az életedért. Te vagy a felelős. Mit szándékozol tenni?”
7. Még egy fontos pont. Mindenkinek van egy valami, amiről nem tud lemondani, vagyis mindenkinek van egy kedvenc negatív érzelme, amit vagy személyhez – máshoz, vagy önmagához -, vagy egy szituációhoz köt. Ehhez görcsösen ragaszkodunk. És sokszor még csak nem is tudunk erről. Ez egy blokkolt negatív érzelem. Ez a blokkolt negatív érzelem a vád. Vádolunk valakit valamiért. Hajlamosak vagyunk rá, hogy másokat tegyünk felelőssé, mert mások bántottak.
8. DE… a csúcsteljesítmény kulcsa, a boldogság és a siker kulcsa a helyettesítési törvény alkalmazása. Vagyis az első pillanatban távolítsuk el azokat a negatív érzelmeket, amelyek feszültséget okozó gondolatainkból támadnak, mondogatván:
   „Én vagyok a felelős!”

„Azon a napon indulhatsz fel a csúcsra,
amelyen teljes felelősséget vállalsz,
és felhagysz minden mentegetőzéssel.”
– O. J. Simpson –