A tanácsadói lét árnyoldalai – 2. rész

Előző cikkemben az árnyoldalak feszegetésénél szó volt arról, hogy bizony, nem könnyű megmondani a cégvezetőnek, ha gáz van, pláne akkor nem, ha a bizalmasa az, akivel a legnagyobb a baj.

És akkor még nem beszéltünk az aknamunkásról. Biztos tudjátok tisztelt kollégák, hogy kiről beszélek: azokról a munkatársakról, akik kényelmesen benne ülnek a “tutiban”, majd megjelensz te, mint “Ősellenség”, s azt hiszi, csak azért jöttél, hogy az ő életét megkeresítsd, hogy neki okozz plusz feladatot, vagy ne adj isten veszélyeztesd a kényelmét. Az fel sem vetődik a gondolataiban, hogy ha rendesen végzi a munkáját, ha korrekt módon működik, ha megfelelően vezeti a csapatát, s sorolhatnám: nincs veszélyben, mi több, épp mi lennénk azok, akik megerősíthetnénk a pozíciójában.

Ja, hogy védeni kell a státuszt, mert nincs mögöttes tartalom? Ja, hogy csak úgy látszik, hogy rengeteget dolgozik, de nem a cégnek, hanem a saját pecsenyéjét sütögeti? Ja, hogy félti kivívott előnyeit? Hogy attól tart, eltolják a mézes bödöntől?  Ja, hogy kommunikációban nagyon elő tudja adni, hogy ő milyen fontos, milyen nélkülözhetetlen a cégnél, miközben feladatainak csak töredékéhez van kompetenciája? Még az is lehet amúgy, hogy anno megfelelő ember volt, tényleg, s el is tudta látni a feladatát. Csak hát a cég nőtt. És pont ő volt az, aki nem volt képes felnőni a feladathoz. Státusz van, mögöttes tartalom meg alig…

Szóval ők lesznek az aknamunkások. Életcéljuk az, hogy megkeserítsék az életed, s lehetőleg mielőbb eltávolítsanak a cégtől.

Először nyájasak, kedvesek, azt hiszik, te is ugyanolyan megvezethető vagy. Vagy ugyanolyan rózsaszín szemüveg van rajtad is, mint a többieken. Nos, nekünk jellemzően dioptriás szemüvegünk van, ami élesíti a látást, vagy mi:) Mindenesetre egy biztos, ha a nyájasságával nem jut semmire, s nem ő lesz, akit kérdezel, nem hozzá mész először, s nem vele beszéled meg a cég ügyeit, pláne, ha többet tudsz beszélni a vezetővel, aki a cég érdekét nézve együtt is működik veled, nos, ezzel megástad nála a saját sírodat: személyes ügynek tekinti innentől kezdve, hogy eltávolítson a cégtől.

Nagyon széles az eszköztár, a teljesség igénye nélkül sorolnék fel néhányat, hogy mire érdemes figyelni. Egy tipikusan jellemző folyamat (persze, sokféle van, ez csak egy a sok közül)

Behízelgés: A kezdet kezdetén még meg is dicsér. Ó, hogy te mennyire más vagy, mint a többi tanácsadó. Ezt mondja is a cégvezetőnek is, neked is. Bezzeg a többiek … s itt elkezdi neked szapulni a többi tanácsadót. Néhányról még az is lehet, h igazat mond, de sokszor fordult már elő, hogy nagy tudású kollégákat sároztak előttünk, ami nyilván kellemetlen a számunkra. Meg amúgy is. A konkurenciát nem illik szidni és kész. És hogy meg tudnak lepődni, amikor azt mondod, hogy minden bizonnyal ő így látta, mi viszont jobb lenne, ha a cég jelenlegi állapotára fókuszálnánk, s nem arra, hogy mi volt régen… És ez az a pillanat, amikor elveszítetted. Persze, nem is az a cél, hogy melletted álljon, neked bőven elég lenne, ha csak a cég érdekeit nézné, ahogy mondja. De sajnos, csak a saját érdekeit nézi, s csak a saját fenekét félti. S ha ez nem jött be, akkor mivel még mindig veszélyeztetve érzi a helyzetét (jelzem: jogosan), akkor elő a többi fegyverrel!

Kritizálás: Ugyan fogalma sincs arról, hogy mit és miért csinálsz –  mert hát nem vele fogod megbeszélni, annál meg sokkalta fafejűbb, hogy megkérdezzen téged, esetleg valami szakbarbár önjelölt tanácsadó kollégájával, aki szintén a saját székét félti majd jól megbeszéli – elkezdi szapulni a munkádat. Értem én, nem tetszik, amit csinálsz. Fejek hullanak, ahol jársz, változtatások vannak, rögzítve lesznek az elvárások, kiderül, hogy van egy csomó feladat, amit nem láttál el, hát kinek kell ez? Értem én. Tehát: rossz a munka. Neked köszönhető, hogy a cég ott van, ahol van, te vagy az, aki tönkreteszed (igaz, már kezd nyugalom lenni végre a szervezetben, igaz, már kezdi mindenki tudni, mi a feladata, igaz, már le vannak tisztázva a felelősségi körök, s nem lóg semmi a levegőben, de ez nem lényeges, mert ez a CÉG ÉRDEKE és nem az övé.

Kitaláció, aláásás: Nos, lehet, hogy nem jött be az első kettő, még mindig ott dolgozol a cégnél. Ekkor kezdődik az aknamunka. A munkatársak. Egyesével. A munkádról fogalma sincs, tehát azon keresztül nem tud fogást találni. Na, akkor gondolja, majd rossz híredet kelti, hátha akkor egyesével szépen ellened tud fordítani mindenkit. S elkezdi a duruzsolást. Duruzsol ennek, duruzsol annak. Hogy te milyen vagy. Hogy a céged milyen. Hogy szektások vagytok, meg ilyen-olyan vallásúak, meg ehhez-ahhoz a körhöz tartoztok. És mivel az emberek félnek ezektől (naná, mi is félünk), ezért vannak, akik el is hiszik. Szegények…tényleg képesek olyan koholmányokat összeszedni, hogy néha azt se tudom, hogy sírjak, vagy nevessek az emberi butaság ilyen szélsőségein. De most kapaszkodjatok meg, kedves Tanácsadó kollégák: bizony, gyakran van ilyen. Jó esetben észreveszed. Na meg az emberek se hülyék: mindig akad olyan, aki átlátja, hogy mit csinálsz, s rájön, hogy a cég érdeke valóban az, amit te akarsz. Nos, ők azok, akik elmondják neked, hogy mire készülj. Aztán vagy felvállalod a konfliktust, vagy nem, ez már a Te dolgod.

Én hol felvállalom, hol nem. Ha úgy érzem, hogy megéri, mert fontos, hogy ő is megértse, akkor igen. Ha nem számolok vele, mert számomra lényegtelen ő is és az aknamunkája is, akkor meg nem. Igazából ez azon is múlik, hogy milyen a cég vezetője, mennyire intelligens. Ha az, akkor nem számít, hogy Hadova János miket hord össze. Ha meg nem, hát, akkor gáz van. De szerencsére legtöbbször azért kellően intelligens emberek vannak a cégek élén, így ez csupán vihar a biliben. Kellemetlen, mint a szúnyog csípése, de túléled, ha vakarod, akkor is, ha nem, akkor is.

A cikk első részének elolvasásához kattintson ide!