Mi meg nem fordul egy vezető fejében?

Az időben és jól menedzselt generációváltás nem a nyugdíjkorhatár elérésekor kezdődik, hanem jóval korábban. Ez egyrészt előny, hisz a leköszönő vezető még nem annyira merev saját elképzeléseit tekintve, másrészt hátrány, hisz tele van energiával, igazából nem is akar megválni még a cégétől csak időnként. Ismét hozzuk a papír-formát: nincs jó, vagy rossz megoldás, döntés van, s annak következményei…

Egy dologban azonban minden leköszönő vezető megegyezik: vannak félelmeik, amiket vagy meg  mernek / tudnak mondani utódaiknak, vagy nem. Vannak, akik igazán meg sem fogalmazzák magukban, vannak akik bár tudják, de nem akarják megbántani a fiatalt, csak titokban aggodalmaskodnak, s vannak, akik nyíltan megmondják kétségeiket fiaiknak, utódaiknak. Ki-ki saját személyisége szerint.

Egy biztos, egy átadás-átvétel akkor jó, ha a leköszönő vezető biztonságban érzi magát, a cégét, s válaszokat, vagy megoldásokat kap azokra a kérdéseire /kétségeire/problémáira, amelyek az átadás során gyötrik, vagy amelyek például folyamatosan tolják, odázzák a változást. Mindenre van persze megoldás, csak alaposan mögé kell nézni, s ezeket a félelmeket az ifjú nemzedéknek el kell tudnia fogadni, s úgy működni, hogy ne adjon alapot további bizalmatlanságra, vagy konfliktusra.

Nézzük akkor a teljesség igénye nélkül, hogy mik ezek:

• Honnan tudjam, hogy nem teszi tönkre a céget?
• Hogy legyek biztos abban, hogy egy élet munkája nem tűnik el a semmiben?
• Mi van, ha összeomlik minden, ha nem vagyok ott?
• Mi van akkor, ha az új vezetőt megvezetik, s nem veszi észre ha baj van, csak későn?
• A családom ebből élt egész életében, szeretnék békés, nyugodt öregkort, mi lesz, ha öregkoromra elveszítem a megélhetési forrásomat, mi nem szoktunk hozzá ahhoz, hogy …
• Az elmúlt 30-50 évet kemény munkával töltöttem, most már szeretném élvezni ennek gyümölcsét, de eddig a cég finanszírozta a családot, mi van, ha azzal, hogy átadom, elveszítem az ottani forrásaimat?
• Jó jó, hogy átadom a céget, de a juttatások nagy részére szükségem van, hogyan oldom ezt meg?
• Honnan fogom tudni, hogy rendben van a cég, s nem kell beavatkozni  a menetébe?
• Mi van, ha rossz stratégiát választ az új vezető, s ezzel a cég működését lejtőre rakja?
• Mi van, ha kiderül, hogy a céget átvevő mégsem ezt akarja csinálni? Ha meggondolja magát? Mi lesz akkor a céggel? Megint nekem kell visszavenni?
• Mit fogok csinálni, ha nem ezt?
• Mi van, ha kiderül menet közben, hogy alkalmatlan az utódom a cég vezetésére?
• Hogyan fogok rálátni kívülről a cég pénzügyeire?
• Nem fogja a céges konfliktus csomag befolyásolni az otthoni családi viszonyokat?
• Mi van, ha meghalok, hogy lehetek biztos abban, hogy minden gyerek megkapja azt, ami neki jár?

A kérdések sora végeláthatatlan, nem is célom, hogy mindet összeszedjem, csak a leggyakrabban visszatérő problémákat szedtem össze.

A jó hír: van megoldás. Méghozzá a tudatos, külső menedzseléssel felépített, módszeres átadás-átvétel, melynek következtében nemcsak a cég működése válik átláthatóvá és világossá, de olyan külső kontrollt is ki tudunk építeni, amely biztosítja a leköszönő vezető biztonságát, miközben nemhogy konfliktust generál, hanem épp ellenkezőleg: javítja a belső családi kapcsolatokat.

Minek küzdenénk, ha van kikövezett út? Keressen bizalommal, segítek, hogy rátaláljon!