Nem is olyan egyszerű manapság a párválasztás, pláne, ha valaki cégvezető, vagy épp generációváltásban lévő leendő tulajdonos. Azt hinnénk, hogy nekik ugyan könnyű, hogy is szokták mondani? „Ragadnak rájuk a nők”. Érdekes, inkább a fiatal férfiak vannak manapság bajban, mintha a hölgyeknek kevesebb ilyen jellegű gondja lenne.

Ez így is van, meg nem is.

Nézzük, milyen gondokkal küzdenek ifjú vezetőink a cégek élén, amikor a párválasztás elé érnek, milyen kérdések fordulnak mostanában elő –  a teljesség igénye nélkül:

• Engem szeret, vagy a pénzemet –  társadalmi státuszomat?
• Az a jó, ha hasonlítunk, vagy épp ellenkezőleg, ha különbözünk?
• Szeretném, ha okos lenne, tele ambícióval, vagy legyen ő, aki összetartja a családot, s jobb lenne, ha otthon lenne, s gyereket nevelne?
• Láthatólag más az értékrendje, máshonnan jött, más a viselkedésmintája, mint az enyém, meg tudom változtatni?
• Vannak dolgok (öltözék, viselkedés, megjelenés, ízlés, költekezési szokások, pénzről való vélekedés, stb.), amelyek nem tetszenek, meg merjem neki mondani?
• Nem olyan iskolázott, mint én, később ez nem fog gondot okozni?
• Nem tudok vele annyi időt tölteni, vajon nem fogja ezt megunni?
• Kilóg a társaságból, ezért nem szívesen viszem magammal, ezt meddig lehet csinálni?
• Mit merjek, s mit ne merjek elmondani a napi problémáimról, vajon nem fog visszaélni az információkkal, ha összeveszünk?
• Mindketten céget vezetünk, de ezt hosszú távon nem tudjuk csinálni, ha családot is szeretnénk, ki fogja otthagyni a céget?
• Jó, ha egy cégben dolgozunk, vagy inkább dolgozzunk külön? Hisz azt se szeretném, ha valahol sima alkalmazott lenne, de nem alkalmas arra, hogy önálló céget vigyen.

Ilyen, s ehhez hasonló gondolatok nehezítik az amúgy sem könnyű párkapcsolatot manapság az ifjú cégvezetők-tulajdonosok körében. Mit lehet tenni ilyen helyzetben?

Néhány szempont, hogy a fenti kérdések fel se merüljenek bennünk:

Kommunikáció-kommunikáció-kommunikáció:

A megismerés legalapvetőbb eszköze a kommunikáció. Ha egy kapcsolatban nem lehet mindenről szabadon beszélni, mert a másik fél besértődik, akkor bizony hosszú távon nem sok esély van arra, hogy tartós, mély kapcsolat lehet belőle. Mindenről és bármiről beszélgetve jobban meg tudjuk ismerni a másikat, s jobban el tudjuk dönteni, hogy összeillünk-e. A konfliktusok megoldása, a kapcsolat mélyítése, egymás és általa önmagunk megismerése a kommunikáción keresztül zajlik, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy milyen színvonalú.

Hasonló értékrend:

A hosszú távú kapcsolat alapja az, ha mindkét fél közel hasonló értékrend mentén éli az életét: ha mindkettőnek ugyanaz fontos, s ha a fontosságok közt nincsenek egetverő különbségek, akkor a kapcsolatban nem lesznek mély konfliktusok, csak apró, megoldandó feladatok. Nem hiába mondják: Similis simile gaudet – azaz: hasonló a hasonlónak örül. Itt jegyezném meg, hogy a túl nagy különbség az iskolázottságban rövid távon nem, hosszú távon viszont annál inkább gondot okozhat.

Viselkedésminták, normák:

A cégvezetői lét elég konzervatív életforma: viselkedési, öltözködési normák és keretek, illemtan, társasági és társadalmi események zöme az, amelyen részt kell vennie, s rosszul veszi ki magát az is, ha a partnerét sosem viszi magával, az meg méginkább, ha nem mer vele megjelenni. Nos, a stílustanácsadó és az illemtanár bizonyos szintig erre megoldást ad, ugyanakkor a vér nem válik vízzé: hosszú távon, vagy épp egy-egy kevésbé formális társasági eseményen előtörhet az ösztön, ami nem biztos, hogy tetszik , vagy viselhető a számunkra. Ezért bizony már a kapcsolat elején figyeljünk az intő jelekre, s ne higgyük azt, hogy valaki az alaptermészetét majd levetkőzi magáról csak a mi kedvünkért. Egy darabig megy. Néha megy. De nem lehetünk mindig résen! Tehát figyeljük meg, hogy vállalható-e számunkra a partner viselkedése, öltözködése, stílusa, ösztönös lénye. S ha van valami, ami nem, nézzük meg, hogy az tanulható-e, vagy olyan mélyről jövő viselkedésminta, amellyel hosszú távon semmit sem tudunk kezdeni.

Rengeteg olyan terület van, amelyről még érdemes beszélni, vagy legalábbis a kétségeinket leküzdeni, a kérdéseinkre választ kapni. Mielőtt azonban ezeket a kérdéseket feltesszük magunknak, vagy átbeszéljük a tanácsadónkkal, hogy milyen emberrel tudnánk leélni egy életet, van egy alapvető döntés, amelyet meg kell hoznunk: tudnunk kell, kit szeretünk, milyennek képzelünk egy kapcsolatot, milyen partner az, akivel le szeretnénk, s le is tudunk élni egy életet. Amíg nem tudjuk, mit akarunk, senki nem lesz elég jó, senki sem fog megfelelni az elvárásainknak, csak ha pontosan tudjuk, mit akarunk.

S ha már megvan, könyörgöm, ne tervezd meg egyedül az életet. Ne feledd: már van melletted valaki, tervezzetek együtt, döntsetek együtt, építsétek fel a kapcsolatotokat együtt. Ott nem kell cégvezetőnek lenned. Légy nyugodtan csak ember…

S ha segítségre van szükséged, vagy elbizonytalanodsz, vedd fel velem a kapcsolatot, segítek!